Interjú Balázs Fecóval

 2014.08.22. 12:39

"Hangulatok és érzelmek inspirálnak” A nyárbúcsúztató bálok történetében még soha sem fordult elő, hogy az est sztárvendége Budavár Díszpolgára lett volna. Az augusztus 30-i rendezvényen azonban az idei kitüntetett, a Liszt-díjas Balázs Fecó zeneszerző, billentyűs, énekes a Korál együttessel lép színpadra.  Terveik szerint sorra felcsendülnek majd a legendás dalok. Balázs Fecóval pályájáról és terveiről beszélgettünk.  


Balázs F..png

Klasszikus felállásban játszanak majd a Czakó utcai sportpálya színpadán?
- A zenekar 1983 óta változatlan. Dorozsmai Péter dobos, Fekete Tibor „Samu” basszusgitáros és Fischer László gitáros mellett én a billentyûs hangszereken játszom. Az élő megszólalást Kiss Zoltán kollégánk színesíti. Számomra különleges alkalom, hogy a „Czakón” léphetünk fel, mert azt az életérzést, azt a közvetlenséget idézi, amit annak idején a hatalmas tabáni koncerteken tapasztaltunk.

A kerülethez egyébként egészen korai emlékek is fűznek, hiszen a Hess András téri kollégiumi klubban – ami valaha az Illés és az Echo együttes törzshelye volt –, néha mi is megfordultunk a Neotonnal. 1967-ben, még konzis diákként saját zenekarommal vettünk részt A Ki mit tud?-on. A kerületi forduló elõtt a Neoton billentyűsét elvitték katonának, így kerültem hozzájuk és így lettem később profi zenész. Ez a döntés egyben azt is meghatározta, hogy a komolyzenétől végleg a könnyűzene felé fordultam. Egy másik, számomra nagyon fontos I. kerületi hely volt a Budai Ifjúsági Park, amely az 1970-es évek elején olyan szentélynek számított, ahol a zenészek a mennybe mentek vagy pokolra kerültek. 1972. május 1-jén itt mutatkoztunk be a közönségnek a Taurus XT együttessel. A négytagú csapat vezetője a fantasztikus gitáros, Radics Béla volt, Som Lajos basszusgitározott, Brunner Győző dobolt, én pedig akkoriban debütáltam zeneszerzőként és énekesként.

A Taurus a progresszív rock legendás együttese volt, nagylemezük mégsem jelent meg...
- A hetvenes években tiltólistán voltunk, nem lehetett lemezünk, de az akkor született dalok, köztük a Fekete bárány, a Maradj velem, az Anyám vigasztalj engem és az Amit nem mondhattam el, a Korál együttes 1980-ban megjelent, első albumán láttak napvilágot.

Az említett, és az azóta született dalok szövegírója Horváth Attila. Mióta dolgoznak együtt?
- A Taurusban dolgoztam először vele. Nagy szerencsémnek tartom, hogy Horváth Attila lassan ötven éve barátom és munkatársam is egyben. Azon a bizonyos Ki mit tud?-on találkoztunk, ahol Ő egy másik amatőr zenekar tagjaként játszott. Attila nemcsak a dalaim szövegírója, hanem krónikásom is. Azt hiszem, egy lélek lakozhat bennünk, mert ha leírok valamit, elõre érzem, hogy milyen szöveget ír rá.

Egy szívinfarktus és egy szívműtét után nem kockázatos a koncertezés?
- Épp ellenkezõleg, engem ezt tart életben. A hétköznapokon mindent megteszek az egészségemért és mindenkit szeretnék megnyugtatni: az orvosaim szerint „garanciális” vagyok.

Mik a legközelebbi tervei?
- Néhány hét múlva Ausztráliába repülök, ahol három nagyvárosban lépek fel a kinti magyar közönség előtt. Személyes tapasztalatom, hogy a zene nem ismer határokat, hiszen az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában ugyanúgy együtt énekeltek velem a magyarok, mint itthon. Remélem, Ausztráliában is jelen lesznek a korosztályomból azok, akik hajdan a Tabánban csápoltak.

Hallhatunk-e új szerzeményeket a Nyárbúcsúztató Bálon?
- Sosem voltam termékeny szerzõ, engem a hangulatok és érzelmek inspirálnak. A koncerten elhangzó szerzemények java része régi, de akár ma is születhettek volna: igazak és õszinték. Dalaimmal szeretnék a lelkekre hatni. Már eddig is nagyon sokan jelezték, hogy ott lesznek augusztus 30-án. A Korál koncertjei olyanok, mint egy jelképes osztálytalálkozó, ahol összejönnek a régi barátok és egy idõ után közös kórusként éneklik a jól ismert dalokat

Nyárbúcsúztató bál.jpg

Címkék: interjú Balázs Fecó Várnegyed