Elkészült a Tabáni harangláb, amelyet a Szerb Országos Önkormányzat állított a 1751-ben épült és 1949-ben lebontott Szent Demeter-templom helyének közelében.
A több mint négy méter magas, süttői mészkőből készülő harangláb Petrika Kristóf szobrász és Rétháti László látványtervező munkája. Az alkotás az Erzsébet híd közelébe, a Döbrentei utca melletti parkos területre került. A haranglábon magyar, szerb, angol és német felirat olvasható. Az emlékmű szentelése várhatóan szeptemberben lesz.
2009-ben a Budai Szerb Ortodox Székesegyház lerombolásának 60. évfordulóján a Szerb Országos Önkormányzat, a Budavári Szerb Önkormányzat és a Budapesti Egyházközség közös megemlékezést szervezett, a Budavári Önkormányzat Városházáján a Tabáni templom címmel időszaki kiállítás is bemutatta az egykori templomot. Nagy Gábor Tamás polgármester az akkor megnyitón azt mondta, hogy az elhibázott várospolitika, amely a Tabán elbontását elrendelte, nem pusztán épületeket, de közösségeket is elbontott.
A szerbek a 14. századtól, a török elől menekülve érkeztek Magyarországra, és telepedtek le folyamatosan Pesten és Budán. Budán a Tabánban alakult ki a szerb közösség, nem véletlenül hívták az elővárost Rácvárosnak is. Már a török hódoltság alatt is számottevő szerbség élhetett itt, úti beszámolók szerint három templomuk is volt. Buda ostromában a Tabán is elpusztult, lakosságának csak töredéke tért vissza, de a balkáni harcok elől menekülő szerbek a század végére újra élettel töltötték fel Rácvárost: a 17-18. század fordulóján népszámlálások szerint 5500-6000 szerb élt itt, ami akkor az előváros teljes lakosságának 95%-át jelentette.
A katolikus szerbek a budai vár alatt, a Duna mellett telepedtek meg, a pravoszlávok pedig az Ördögárok két partján, a Gellérthegy és a Naphegy között laktak, sokszor földbe vájt viskókban, amelyeknek csak a tetejük látszott ki. A Tabán ma zöld, dimbes-dombos részei sűrűn be voltak építve, az 1717-ben megszámlált 630 ház 56 telket foglalt el.
A Tabánt az 1930-as években - néhány épületet leszámítva -lebontották, ami megmaradt, azt a második világháború pusztította el. A városrész központja a szerb templom előtti piactér volt. A mai Erzsébet híd budai szerpentinjeinek helyén, az egykori Görög és Hadnagy utca találkozásában sűrűn beépített tér foglalt helyet, itt állt az 1751-ben befejezett Szent Demeter templom, a szerbek budai temploma. Átvészelt egy tűzvészt, az 1838-as árvizet, a 30-as évek városrendezésekor megkímélték, és bár a világháború komoly károkat tett benne, ez a templom is inkább a háború utáni helyreállítások áldozata lett végül: 1949-ben lebontották. A barokk templom kivételesen szép toronysisakjáról volt híres, amelynek egykorú makettje fennmaradt.
A katolikus szerbek a budai vár alatt, a Duna mellett telepedtek meg, a pravoszlávok pedig az Ördögárok két partján, a Gellérthegy és a Naphegy között laktak, sokszor földbe vájt viskókban, amelyeknek csak a tetejük látszott ki. A Tabán ma zöld, dimbes-dombos részei sűrűn be voltak építve, az 1717-ben megszámlált 630 ház 56 telket foglalt el.
A Tabánt az 1930-as években - néhány épületet leszámítva -lebontották, ami megmaradt, azt a második világháború pusztította el. A városrész központja a szerb templom előtti piactér volt. A mai Erzsébet híd budai szerpentinjeinek helyén, az egykori Görög és Hadnagy utca találkozásában sűrűn beépített tér foglalt helyet, itt állt az 1751-ben befejezett Szent Demeter templom, a szerbek budai temploma. Átvészelt egy tűzvészt, az 1838-as árvizet, a 30-as évek városrendezésekor megkímélték, és bár a világháború komoly károkat tett benne, ez a templom is inkább a háború utáni helyreállítások áldozata lett végül: 1949-ben lebontották. A barokk templom kivételesen szép toronysisakjáról volt híres, amelynek egykorú makettje fennmaradt.
Képeink a haranglábról és az egykori templomról:
