2014. október 5-én és 6-án  az I. kerületi Önkormányzat lehetővé tette, hogy a 2014. augusztus 28-án magyar tulajdonba visszatért Táncsics börtön néven említett épületegyüttest:  Táncsics börtön és Erdélyi Bástya,  a teljes ingatlant a nagyközönség is  meglátogassa.

A  teljes ingatlan  1948-ban háborús jóvátételként  került az Amerikai Egyesült Államok  tulajdonába.

Éltem a lehetőséggel és fényképes beszámolómat közé teszem, hiszen tudomásom szerint barátaimon, ismerőseimen kívül is igen sok embernek nem volt módja akár csak egy rövid sétára sem ezen a helyen.

Csak a legszükségesebb történelmi tényekre térek ki - mintegy a fényképek ürügyén - hiszen kisebb nagyobb  ismertetést már az általános iskolák is adnak.  Mégis, felhívom a figyelmüket, hogy az egyker blog is közölt egy rövid ismertetőt 2014. október 17-én.

Előljáróban  megemlítem, hogy  amatőr  fotós vagyok, sétám útvonalválasztása,  helyenként szemléletem  szubjektív.  Az itt következő szöveg a fényképek sorrendjének felel meg,  hol egy, hol több fényképre vonatkozik  egyszerre.

Az ünnepélyes,  újbóli birtokbavétel  esős, ködös  időben rövid  polgármester beszéddel kezdődött és a  Himnusz hangjai mellett a magyar zászló  felvonásával  folytatódott.

Az utcáról a főépületen, a 19. sz elején épült Laktanyán keresztül jutunk a  felső  udvarra.  A Laktanya később  börtönként  működött,  itt raboskodott  Kossuth és Táncsics  és  számos hazafi.  Ez az udvar 1849. után kivégzések  helyszíne is volt.

Az udvar északi oldalán apró lakóházak vannak.

Táncsics börtöne a főépületben volt és ablaka a  mai Táncsics Mihály  utcára  nézett (a képen látható rácsok nem eredetiek).

A  18. sz. elején  (?)  épült a Lőporraktár és körülötte az árkok. Később ezt is börtönként  használták.  Ez is látogatható - több fénykép szerint is. A lépcsők  használhatóak. Az  ablakrácsok  eredetiek.  Itt van az egyetlen  eredeti megmaradt kályha, figyelemreméltó  díszeivel.

Az alsó  udvaron találjuk az Erdélyi Bástyát, melyet  feljegyzések szerint a 16. sz. első felében  építettek  és láthatóan igen jó állapotban van. Erről az építményről  2 belső, udvari  és  egy külső  fénykép látható.

A területen kószálva kisebb-nagyobb érdekes  falrészek,  zeg-zugos  sarkok  kerültek  megörökítésre.

A következő képsor a borongós idő dacára  is érzékelteti  a nagyszerű panorámát, a Rózsadombtól a városnak  a Bazilikától  délre eső  területéig.

Természetesen megörökítettem azon "berendezési tárgyakat" is,  melyeket a  68  évig ideiglenes  tulajdonos  adott hozzá  a helyhez:

                            -- egy szabadtéri  grillezőt és

                            -- egy kosárlabda edzőhelyet.

Az ifjabb látogatók is álmélkodtak ezen,  az  idősebbeket  szíven ütötte a látvány  a magyar történelem egyik kiemelkedő helyének  közepén.

A komoly/komor  séta hangulatát  kissé oldotta  egy kedves jelenet:  a bástyákon több méter  hosszan  vadméh/darázs  "legelő"  virított  és szorgosan munkálkodtak  az apró  dolgozók.

Összességében ez a séta  felemelő élményt nyújtott !                                        
Jelen képgalériában  a fényképek vonatkozásában minden  jog  fenntartva !

                                           
A beszámolót  szeretettel  ajánlja
Wighardt Mara
budavári polgár

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•