A falak hallgatnak, de ha a Mátyás-templom kövei beszélni tudnának, akkor elmondanák, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban minden idõk legjelentõsebb kiállítása látható a templomról és történetérõl. A budavári Nagyboldogasszonytemplom évszázadai címû tárlat rendezõi számos intézmény, valamint a budai Nagyboldogasszony fõplébánia összefogásával térben és idõben részletesen, a toronysapkától az altemplomig tekintenek végig a Szentháromság téren álló szakrális épület történetén.
Nádler Róbert: A Mátyás-templom látképe északkelet felõl, 1899
Ahány történelmi kor, ahány uralkodó, annyi átépítés hagyott nyomot az épületen. A történet eleje a 13. századig nyúlik vissza, amikor IV. Béla a Nyulak szigetén (a Margitszigeten) élõ apácáknak adományozta a Budán épülõ Szûz Mária templom kegyuraságát. A folyamatos átalakítások, háborús rombolások és újjáépítések után a 21. században a Magyar Állam a Mátyás-templomot több ütemben teljesen felújította. Az elkészült épület tiszteletére nyílt meg e különleges kiállítás.
Részletes ismertetés helyett néhány érdekességet, ritkán látott kiállított tárgyat ajánlunk az érdeklõdõk figyelmébe. A budai Nagyboldogasszony plébániát a törökök dzsámivá alakították, majd ferencesek, s késõbb a jezsuiták temploma lett. A tárlaton metszetek és alaprajzok, faragott kövek, kapuívek, a rekonstrukció során elõkerült márvány szobordarabok illusztrálják a különbözõ korok lenyomatait. A kiállításon néhány értékes okmányt, többek között a raguzai domonkosok által 1770 decemberében kiállított, Szent Jobbot hitelesítõ oklevelet is bemutatnak. Ugyancsak látható a plébánia 1843 és 1897 között vezetett, kéziratos krónikája.
A kiállított tárgyak – köztük a kovácsoltvas ablakrács, az egyházi kegytárgyak, bútorok, kották, vagy a plébánián használt ostyasütõ – nemcsak a rajzos és szöveges tablókat oldják, hanem egyedi történetükkel segítik a személyes kapcsolat megteremtését a látogatók és Buda történelmi temploma között. Kevesen hinnék, hogy 1867-ben, Ferenc József megkoronázásakor a templom még közel sem volt az a csipkézett, neogótikus stílusú épület, amilyennek a kései utódok megismerték; puritán volt és két épületnek is nekitámaszkodott. 
I. Ferenc koronázási esküje a budai kapucinusok elõtt, háttérben a Mátyás-templom épületegyüttese, részlet, 1792
Számos rajz és festmény készült a ceremóniáról, köztük több olyan is, amelyen a jeles alkalomra feldíszített templombelsõ is hangsúlyt kap. A kiállítás egyik különleges darabja az a dalmatika (miseruha), amelyet a koronázáson közremûködõ püspök viselt. Schickedanz Albert 1890-’92 között keletkezett olajképe más szempontból érdekes, hiszen az akkoriban még mindig egyszerû külsejû templom elõtt, közvetlenül a Szentháromság szobor mellett, utcai árusok foglalják el a teret. Ha nem ismernénk a helyszínt, arra tippelnénk, hogy egy olasz kisvárosban játszódik a jelenet.
A tárlat a teljesség igényével mutatja be a Schulek Frigyes-féle átalakítás elõzményeit, nagyszabású terveit és a megvalósítás körülményeit. Schulek alapos feltárást végzett, hogy megkímélje a középkori falmaradványokat. Eredeti tervei kéttornyú templomot tartalmaznak, végül az engedélyezõ és finanszírozó minisztérium csak egyet hagyott jóvá. A látványos tervek alapján a látogató könnyen követheti a különbözõ fázisokat, sõt azt is, hogy az építész hogyan szervezte meg a munkák logisztikai lebonyolítását. A kiállítás rendezõi nem feledkeztek meg az elmúlt évtized rekonstrukciós munkáinak bemutatásáról sem. A múzeum barokk csarnokában a Mátyás-templommal kapcsolatos kõ-, festõ-, üveg, kerámia- és textilrestaurálás, valamint a diagnosztika módszereivel ismerkedhetünk meg és itt látható az épület helyreállított makettje is.
A kiállítás október 18-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban. (Várnegyed)
